Independent Chip Modeling 1. rész: Bevezető

Ha valaki komolyan elkezd foglalkozni az egyasztalos pókerversenyekkel, hamar rájön, hogy ezek a versenyek speciális stratégiát igényelnek. (A cikkben végig egyasztalos verseny alatt egy full asztal (9-10 fő), sztenderd 3 fizetős hely, 50-30-20%-os kifizetésű STT-t kell érteni.)
Egy egyasztalos verseny speciális átmenet egy szatelit és egy többasztalos verseny (MTT) között. A szatelit egy olyan verseny, ahol általában egy másik versenyre lehet belépőt nyerni. A lényeg, hogy vagy csak 1, vagy meghatározott számú díj van, de mindegyik díj ugyanannyit ér. A legfontosabb, hogy bejussunk a fizetős helyekre, nem számít, hogy ezt milyen pozícióban tesszük, mert ugyanazt a díjat kapjuk. Ezzel szemben egy MTT-n nem éri meg arra játszani, éppen még becsússzunk a fizetős helyekre, mert az utolsó fizetős helyek nagyon keveset érnek, gyakorlatilag a beugrót kapjuk csak vissza. Ezért egy MTT-n minden egyes megmozdulásunknak arra kell irányulnia, hogy megnyerjük a tornát, de legalábbis, hogy a final table-re bejussunk, hiszen a nagy pénzdíjakat ott osztják.
Az egyasztalos verseny díjazás szempontjából egyértelműen a fenti két versenytípus között áll. Az utolsó fizetős hely (3.) szignifikánsan kevesebbet ér, mint az első, viszont a buyinhez képest jelentős nyereséget hoz. Ez az egyik legfontosabb különbség az MTT-khez képest! STT-n, ha olyan a szituáció (később majd látni fogjuk, hogy milyen szituáció lehet ilyen), akkor megéri kivárni, hogy épp becsússzunk a fizetős helyre, akár vállalva azt is, hogy a győzelemre minimális esélyünk marad. Természetesen az ilyen típusú döntéseket a verseny vége felé kell meghoznunk, tipikusan akkor, amikor már csak 4 játékos maradt, amelyek közül egy azonban még pénzdíj nélkül távozik (bubble). Ezt a helyzetet még a leggyengébb játékosok is felismerik.
Az egyasztalos versenyek jelentős része dől el a négyfős asztalnál, de legalábbis kialakulnak a végső erőviszonyok. Igazából itt dől el, hogy ki tud nyereséget termelni hosszú távon. Kiemelten fontos tehát, hogy a bubble szituációkban a megfelelő döntéseket hozzuk meg!
Mint már említettem, amikor négy ember marad játékban, akkor a leggyengébb játékos is fel tudja mérni azt a helyzetet, hogy nagyon közel van a 3. hely. Már csak egy embernek kell kiesni, és megvan az utolsó pénzdíj, amivel majdnem meg lehet duplázni a buyint. Erre a szituációra legtöbben úgy reagálnak, hogy még óvatosabban kezdenek játszani, hátha másik két játékos kiejti egymást, és kockázat nélkül meglehet a harmadik hely. Megfelelő zsetonállásoknál ez még jó stratégia is lehet, de általában hosszú távon a túlzott óvatosság nem célravezető. Lehet, hogy többször jutunk így fizetős helyre, de a sok harmadik hellyel hosszú távon nehéz nyereséget termelni.
Nézzünk röviden egy példát. 10 db 9 fős, $11-os STT lejátszása után, ha begyűjtünk 5 db 3. és egy 2. helyet, a profitunk $7 (18*5+27-110). Ez 6%-os ROI. Ha ezzel szemben összeszedünk 2 első és 2 második helyet, a profitunk $34 (45*2+27*2-110). Ez 31% ROI! Vegyük észre, hogy az első esetben 60%-os ITM-et produkáltunk, míg a másodikban ”csak” 40%-osat.
Viszont könnyű azt mondani, hogy játsszunk agresszívan, természetesen ész nélkül nem emelgethetünk. Minden döntésünket az ellenfelek és a saját zsetonmennyiségünk tudatában, és ehhez alkalmazkodva kell meghoznunk. Ezeknek a döntéseknek a matematikai modellje az Independent Chip Modeling módszer, röviden ICM.