A megtévesztés értéke a pókerben

Lehet úgyis pókerezni, hogy emeljük a tétet, ha nagyon erős kezünk van és bedobjuk lapunkat, ha nagyon gyenge a kezünk. De mi történik, ha ezt az elvet követjük? Tegyük fel, az első 3 lapunk három ász a hétlapos stud játekban - más néven felcsavart ászaink vannak. Ez a lehető legerősebb az adott pillanatban. Megemeljük a tétet, mire a többiek bedobják lapjukat. Ily módon nagyon keveset nyertünk egy olyan kézzel, amelyben benne volt egy hatalmas bank elvitelének a lehetősége.

Mibe kerül, ha eláruljuk a kezünket?

Világos, hogy nem szabad azonnal emelni felcsavart ászokkal, mert nem akarjuk, hogy ellenfeleink rájöjjenek, hogy milyen erős kézzel rendelkezünk. Több pénzt szeretnénk nyerni a későbbi licitkörök során. Másrészt, az is nagy hiba volna, ha jó kezekkel soha nem emelnénk.

Mikor játsszunk egyenesen és mikor alkalmazzunk megtévesztést?

A legfontosabb tényező ennek eldöntésére ellenfeleink képessége. Minél erősebbek, annál inkább megfontolandó, hogy eltérjünk az optimális játékmódtól, azért, hogy tévútra vezessük őket. Minél gyengébbek azonban, annál többet tudunk kihozni az optimális játékmóddal. Ebből következik, hogy jó játékosokkal szemben, erős kezekkel esetleg ne emeljük a végsőkig a tétet, de egy gyengébb kézzel gondolhatunik egy plusz tétre azért, hogy ellenfeleink azt higgyék hogy kezünk erősebb, mint valójában. Például: hétlapos stud játékban a harmadik utcánál egy három-flössel ráemelhetünk az addigi tétekre, hogy téves képzeteket keltsünk lapunkról, ha esetleg ajtó lapunk párt alkot az asztalon, extra jutalmunk, hogy ellenfeleink hibásan bedobhatják lapjukat, attól tartva, hogy drillünk vagy két párunk van. Másfelől, ha ostoba vagy éppen, hogy közepes szintű játékosokkal állunk szemben, a megtévesztéssel nem teszünk szert akkora haszonra, amely indokolná annak költségeit. Ilyen játékosokkal szemben akkor kell extra összeggel emelni, ha úgy gondoljuk, hogy nekünk van a legjobb kezünk. Extra téttel emelni azonban olyannal szemben aki úgysem dobja el a lapját egyszerüen pénzpocsékolás. A megtévesztés alkalmazásakor mérlegelnünk kell ellenfeleink képességeit az extra költségekkel szemben.

Alkalomadtán a lapok normális megjátszása a legjobb álcázás nagyon kemény játékosokkal szemben, mert ők azt várják tőlünk, hogy játsszunk megtévesztően.

Ha egy kemény ellenfél előttünk emel, akkor rá kell emelni, mintha egy balekkal ülnénk szemben. Az a kemény ellenfél, akinek két királya van, tudja, hogy ugyanúgy emelnénk három-flössel vagy számos második legerősebb kézzel. Így még mindig él a megtévesztésünk, és van egy plusz tétünk is. Rendkívül fontos, hogy álcázzuk kezünket olyan játékosokkal szemben, akik, nagy hangsúlyt fektetnek a kezek kikövetkeztésére, noha ezek a játékosok nem feltétlenül jók és amikori a ravaszul vezetett játék megzavarja a "nagyszerű következtetöket", esélyük sem marad. Ez a típus hajlamos az elején eldönteni, hogy milyen kézre tegyen bennünket és ahogy a kapitány elsüllyed a hajójával ugyanúgy tart ki a legvégsőkig álláspontja mellett.

A következő öt feltétel szükséges a megtévesztéshez, azért, hogy elkerüljük kezünk elárulását:

1. Jó játékosok vagy nagyszerű következtetők ellen játszunk.

2. A bankban lévő összeg kicsi a jövőbeli tétekhez viszonyítva.

3. Az adott körben a tétek mértéke kisebb, mint a jövőbeli téteké.

4. Csak egy vagy két ellenféllel állunk szemben.

5. Hatalmas kézzel fékezünk.